Tényleg Néró császár gyújtotta fel Rómát?

Karl von Piloty: Néró szemléli az égő Rómát, 1861

Hat napon keresztül pusztított Rómában az a tűzvész, ami 64. július 18. éjjelén ütött ki, és ami kerületről kerületre söpörte el az antik várost. Azok, akik mérhetetlen gyűlöletet éreztek császáruk iránt, egyből Nérót hibáztatták a történtekért. Suetonius és Cassius Dio írásaiból származik az a közismert toposz, miszerint a császár saját maga rendelte el a város felgyújtását, miközben ő - teljes színpadi öltözetben, lírával a kezében - az erkélyről örvendezett a lángoknak, és egy Trója pusztulásáról szóló eposzt énekelt. Azonban ha más történetírók munkáit is figyelembe vesszük, illetve az ismert tényeket is megvizsgáljuk, teljesen más képet kapunk az eseményekről.

 A császárság korában Róma már túlzsúfolt városnak számított, fából épült roskatag házai szinte egymásra épültek, és a gombamód megszaporodott építkezések is minden tervezést nélkülözve történtek meg. Augustus császár (Kr.e. 27. - Kr. u. 14.) ismerte fel elsőként, hogy a baj elkerülése érdekében egy tűzoltó- és rendfenntartó szervezetet kell felállítani, ami sokáig sikerrel látta el feladatát a kisebb ügyekben. Kerületenként 250 embert tudtak azonnal mozgosítani, amire szükség is volt: egyes statisztikák szerint a metropolisban átlagban napi 100 kisebb tűzeset is előfordult. Tacitus szerint azonban a 64-ben bekövetkező tragédia a cirkusz környékén egy fabódéban felhalmozott áru meggyulladásával keletkezett, és a szélnek köszönhetően a tűz a környező házakra is szinte perceken belül átterjedt. A hat nap alatt a város 14 kerületéből 3 teljesen elpusztult, de csupán 4 kerület maradt teljesen épségben.

 Az ekkora már méltán rosszhírű Néró (54-68) a keresztényeket okolta a tűzesetért (mivel már ők is többször megjósolták a város pusztulását), míg a nép egyből a császárt tette felelőssé a katasztrófáért. Ismerték édesanyja, Agrippina történetét, akit - hatalomvágya miatt - Néró háromszor is megpróbált eltenni láb alól, de az asszony a szándékosan alatta elsüllyesztett hajóról is megmenekült. Pletykák terjedtek feleségeinek rejtélyes haláleseteiről, illetve a várandós Poppea sorsáról is, akit egy vita során az uralkodó szimplán csak hasba rúgott. Sokan úgy gondolták, az uralkodó tehet mindenről, mert az elpusztult kerületek helyén akarta felépíteni az új palotáját, a Domus Aureát. Valójában a tűz a császári palotát is megrongálta, a menekültek többségét pedig éppen a császári hivatalokban és épületekben szállásolták el, saját kívánságára. A helyzetre való tekintettel lejjebb vitték a gabona árát, sőt, szabályozni kezdték az épületek elhelyezkedését, az építésre használható anyagokat, és az utcák szélességét is. A lángokban gyönyörködő és ihletet merítő császár toposza csak egy szándékos elferdítése az eseményeknek (mert mint kiderült, nem is tartózkodott ebben az időszakban a városban, mivel ekkor a tengerparti Antiumban volt), habár sokan kinézték ezt az amúgy is szereplési vágyban szenvedő Néróból. Amikor 68-ban a palotaőrség rátört, öngyilkosságot követett el. Cassius Dio szerint előtte még nem mulasztotta elkiáltani magát: "Jupiterre, mekkora művész hal meg bennem!".