Lissa, az utolsó vitorlás ütközet

Ludwig Rubelli von Sturmfest: Lissai csata. 1870 körül

A lissai csata nem él úgy az emlékezetünkben, holott a trafalgari ütközet (1805) után ez volt a második legnagyobb tengeri csata a 19. században, mi több, az osztrák flottán belül mi is kivettük a részünket (15 honfitársunk is harcolt a hajókon). Más jelentősége miatt is érdemes megismerni ezt az eseményt: ez volt az első tengeri ütközet, ahol már páncélozott hajók is megjelentek, viszont az utolsó, ahol még vitorlás fahajók egyáltalán csata közelébe kerülhettek.

 Az 1861-ben az olasz egység érdekében kitört háborúnak (Risorgimento) több szószólója is volt a század folyamán, bár a függetlenségi és egységesítési törekvések már a középkor óta foglalkoztatták az embereket. A már egységes Olaszország szövetségeseket is szerzett céljai megvalósításához, így került egy érdekcsoportba Poroszországgal a hatalmas Habsburg Birodalommal szemben. 1866. július 20-án a számokban és haderőben is fölényesnek mondható olasz flotta - Carlo di Persano vezetésével - megtámadta az osztrák fennhatóság alatt álló Lissa szigetét.

 Az osztrák Wilhelm von Tegetthoff tengernagy különféle kényszermegoldásokkal igyekezett fölénybe jutni, például több vitorlást is vasúti sínekkel borítottak be, hogy ezzel is növeljék "páncélozott" haderejüket. Ebben az ütközetben találkozhatunk többek között az olasz Re d'Italia zászlóshajóval, a San Martino páncélos fregattal, az osztrák oldalon pedig a Ferdinand Max vagy a festményen is megörökített Kaiser fregattal. A problémát az okozta, hogy Persano folyamatos baklövései után saját tábornokai is elfordultak tőle, ami csak további széteséshez vezetett az olasz flottán belül. A hegyes hajóorr kialakításnak - és az ennek köszönhető ökleléseknek - hála sorban süllyedtek el az olasz hadihajók az Adriai-tengeren. Csak rontott Persano helyzetén, hogy anconai kikötése után olasz győzelemről nyilatkozott, és ez a hír végül egész Európába eljutott. Amikor az igazság kiderült és ez osztrák oldalról is beigazolódni látszott, Persano-t hadbíróság elé állították és nem csak címeitől és hivatalától, de még nyugdíjától is megfosztották.